Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (1927.)

 A szolgálat a Rockefeller Alapítványhoz és Johan Béla nevéhez fűződik, aki kidolgozta a falusi egészségvédelmi munka koncepcióját és gyakorlati megvalósítását. Utalva a nemzetközi környezetvédő zöld mozgalmakra, „Zöldkereszt” Egészségvédelmi Szolgálatnak nevezte el. A szolgálat védőnői 1930-tól olyan képzésben részesültek, mely kettős képesítést adott: ápolónői és védőnői oklevelet. Ennek az volt a célja, hogy az otthoni gondozás során az ápolással kapcsolatos problémák megoldására is felkészítse a védőnőket. Itt egyértelműen és összefüggésében fogalmazták meg e két hivatás különbözőségét és kapcsolódását:

 „Az ápolónő és az egészségügyi védőnő hivatásban igen sok a rokon vonás, csupán a feladatuk és a működési területük különbözik egymástól... Az ápolónő a gyógyító munkában vesz részt, a védőnő ezzel szemben a bajmegelőzés szolgálatába szegődött”

A zöldkeresztes védőnők feladatai öt területre terjedtek ki (1930-44-ig):

- anya- és csecsemővédelem

- iskola-egészségügy

 - nemibetegségek és TBC elleni küzdelem

- szegény betegek otthoni ápolásának megszervezése

- szociális gondozás.

A védőnők a családgondozási szemléletet tartották a legalapvetőbb szempontnak:, megoldani.” „Az általános családgondozás tulajdonképpen összefoglalása és összeegyeztetése a szakvédelmi munkának, a közös cél, az egészségvédelem érdekében.” „Előnyösebb, ha egy védőnő a megfelelő módon a megfelelő időben oktat egy anyát, mintha több oldalról kap sokszor ellentétes tanításokat.”

A védőnői hivatás tudományos alapokon nyugszik, és magas szinten képezték az erre jelentkezőket. „A védőnőt -ahogy az orvost az egyetemes orvostudományra- ugyanúgy ki lehet képezni az egészségvédelem minden ágában...”

A Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1941-ben egyesült. Ekkor 1044 védőnő látta el az általa gondozott lakosságot, mely akkor megközelítőleg 7 millió embert jelentett. A védőoltásokkal kapcsolatos tennivalók is a védőnői tevékenység részét képezték, melynek eredményeként jelentős mértékben lehetett csökkenteni a fertőző és járványos megbetegedéseket.

1948-tól a szolgálat működésében jelentős változások következtek be^:

- Az egészségvédelmi szolgálat feladatává tették meghatározott körben a gyógykezelést is, mely az addigi gyakorlattól teljes mértékben eltért.(1948.)

- Az Egészségügyi Minisztérium megalakulásával (1950.) egységes irányítás alá került a gyógyító megelőző ellátás.

- A védőnők 1951-től kezdődően fokozatosan bekapcsolódtak az orvosok betegellátó tevékenységébe, és ekkor kezdődött el az a rendszer, mely minden körzeti orvos mellé helyez egy védőnőt.

- 1961-es, és 73-as jogszabályok már nem említik a családgondozás kifejezést, azonban a védőnői hivatás gyakorlata megvalósítása továbbra is ennek megfelelően történt. 

- Az 1960-as évektől a községi szülésznői rendszert a körzeti ápolónői hálózat váltotta fel. Rövid időszakban a körzeti ápolók is részt vettek a tanácsadáson.

- A gyermekorvosi körzetek kialakulása elkezdődött.

- Az 1960-as és 1970-es évek között jelentős fejlődésnek indult az abban az időben 70 éves Fodor József-i hagyományokra épült iskola-egészségügyi ellátás, ahol a védőnők feladata a védőoltások, orvosi vizsgálatok előkészítése, megszervezése, vizsgálatokon való közreműködés, és bizonyos vizsgálatok önálló vezetése, valamint a dokumentáció vezetése. Egyre nagyobb szerepet kapott az iskolai egészségnevelés.  1973-tól a családi életre nevelésben való részvétel felvilágosító, egészségnevelő előadások tartása formájában bővültek a szolgálat feladatai.